A kabbala szó az õsi quibel-bõl származik, ami azt jelenti, hogy "kapni" vagy "az amit kapunk". Az õsi világban volt még egy sokkal általánosabb jelentése is: "Törvény" illetve "hagyomány". Ez a zsidó miszticizmus egyik legrégebbi formája. Sok történet él a kialakulásáról, a legtöbb azonban megegyezik abban, hogy arra a tudásra épül, amelyet Mózes Istennel való találkozásakor a Sínai-hegyen kapott. 
Azt is mondják, hogy a kabbalát Metatron arkangyal adta át Ádámnak, akitõl aztán az továbbkerült Noéhoz, majd pedig Ábrahámhoz. Amikor pedig Ábrahám Egyiptomba vándorolt, akkor ott egy részét felfedte az ottaniak elõtt. Így tehettek szert az egyiptomiak (más keleti népekkel egyetemben) a Tudásra. E változat szerint Mózes az egyiptomiak által nyert beavatást a rendszer misztériumaiba.Mózes halála után a Tudás szájról szájra, generációról generációra hagyományozódott. Valószínûleg a késõbbi korokban Salamon és Dávid voltak a kabbala misztériumának és bölcsességének legbeavatottabb képviselõi.

A modern kabbala
Egyaránt merített a zsidó kabbala hagyományaiból és a legõsibb egyiptomi vallás alapgondolataiból. Egyes elemeit azonban megtalálhatjuk a kaldean vallás és Pithagorasz tanításai között is. 

A különbözõ energiák és szimbólumok az öntudat különbözõ szintjein jelennek meg számunkra. Mindenkor arra kell törekednünk, hogy minden egyes szefiránál azt próbáljuk megtalálni, ami legjobban megfelel egyéniségünknek és személyes világunknak.

Minden szefirának van egy mágikus, isteni neve. Minden isteni név egyazon Isten különbözõ transzcendens vonatkozásaira utal, egyazon erõre, mely az univerzumot behálózó összes energiát magában foglalja. Ez a legfelsõbb neve az erõnek, amely az adott szinten bennünk lakozó spirituális energia létét jelzi.

Minden szefirához tartozik egy arkangyal és az angyalok egy rendje. Azért vannak ott, hogy vezessenek, tanítsanak, óvjanak minket egy adott szint megismerése során.