(Good People, Wee Folk - Jó nép, parányi nép)
A Brit-szigetek, különösen az ír tájak elképesztoen sokféle meselényt, csodalényt rejtegetnek. Általános elnevezésük az "apró nép" (wee people) egyfajta babonás félelmet mutat, szoros összefüggésben a névmágiával: ha nem nevezzük oket konkrét nevükön, akkor nem vonjuk magunkra a haragjukat, békességben élhetünk velük, számíthatunk segítségükre.
Ha az ír, brit-szigetek-béli tündérvilágot szeretnénk megismerni, azonnal felejtsük el a bennünk élo sztereotíp tündér-képet: a légies, bájos, jóindulatú "Barbie-babát", aki könnyű pillangószárnyakon röpköd, mindig mosolyog és icipici varázspálcájával azonnal a bajba jutottak segítségére siet.
Némelyikük inkább a Grimm-mesék Biribandi alakjára emlékeztet: a mérges kis törpe, akit a jószívű novérek kiszabadítanak, amikor szakálla beszorul egy félbevágott fatuskóba, és hosszas veszekedés, kiabálás, bosszankodás után végül kénytelen-kelletlen megmutatja a kincs rejtekhelyét a lányoknak, valamint a jóképű királyfi is felszabadul a gonosz varázslat alól, mely medveborbe bújtatta ot a kis gonosz törpe jóvoltából. Az ír leprachaunok többnyire hasonló termetűek, bár germán rokonaiknál kedélyesebbek, vidáman csilingelve javítgatják icipici csizmácskáikat egy fa alá rejtozve, és az ügyes szerencsés legények foglyul ejthetik oket, ily módon rábírhatók arra, hogy kincsek rejtekhelyéhez vezessék el fogvatartójukat, akinek egyébként is minden parancsét teljesítik Csakhogy résen kell ám lenni velük, mert könnyen kereket oldanak, s akkor bottal üthetjük a nyomukat.
Számtalan elnevezésüktol most eltekintek, egy külön fejezetet töltene meg részletes ismertetésük. Maradjunk a faery, faerie gyűjtonévnél. A szó valószínű etimológiája: latin Fata (Sors)- istenno, ebbol az ófrancia fay (tündér) és faerie (varázslat, bűbáj).

Lakóhelyük többnyire a föld belsejében rejtozik, jellegzetes tündérútvonalak, tündérösvények mentén, - melyeket célszerű elkerülni - jellegzetes tündér-boszorkánynövények közelében. (Galagonya, kökény, mogyoró). Akkor rejtoztek a föld alá, mikor a szigetet elfoglalták az ír oslakók. Az akkori tündérek óriás termetűek voltak, mára azonban törpévé zsugorodtak. Más nézetek szerint mindenféle méretben elofordulnak, mákszem nagyságú lénytol kezdve egészen óriásiak is lehetnek. Ma is a sidhe nevű üreges dombokat lakják, nevük is ez. Kihalásuktól nem kell félni, lévén hogy halhatatlanok. Igen összetartóak, bizonyos jeles éjszakákon szívesen kelnek útra, hogy meglátogassák távol élo rokonaikat. Ilyenkor ajánlatos félrehúzódni az útjukból, messze elkerülni a tündérgyanús vidékeket, dombokat, a nyílegyenes ley-vonalakat. Más legendákban a tündérek birodalma oseink sírjain át közelítheto meg.
Bizonyára felesleges hangsúlyozni, hogy minden nép mitológiájában, mesevilágában, kultuszaiban fellelheto néhány azonossága: a beavatás, átlényegülés, a szellemvilággal való találkozás nélkülözhetetlen eleme az alászállás, a föld mélyébe jutás, ahol egy csodálatos, sosem látott pompás birodalom vár ránk, ha elvégezzük a ránk szabott megpróbáltatásokat, ha kiálljuk a meghatározott mágikus számú (3, 7 vagy 12) próbát. Csak el ne felejtsünk utána visszatérni a földi világba...

Forrás:www.vegzet.hu